épp a minap történt velem, hogy kiírtam egy cd-t és ráírtam hogy mi van rajta. nézem, nem sikerült valami jól, mert egy kicsit el volt csúszva balra. de ha kijelölném a szöveget és eltolnám egy picit jobbra, akkor úgy teljesen jó lenne. ezek után megálltam egy pillanatra, majd elkezdtem csendben kiabálni magamban…

másik történet. épp melózni mentem az egyik városi busszal, mikor valahol uránvárosban a sok reklám láttán az jutott eszembe, hogy milyen jó lenne, ha Adblock-al blokkolni tudnám őket… jobb gomb, kép blokkolása, és már ott sincs… kicsit fáradt voltam… 😀

de a legdurvább az az volt, mikor beszéltem valakivel, és szerintem a fáradtság miatt volt már, egy picit félrebeszéltem. tudnék helyett azt mondtam, hogy tudnák, meg egy két ilyen hasonló eset, mikor felcseréltem a magánhangzókat. mindez egy pár percen belül. aztán hirtelen magamban: „nem igaz, hogy állandóan félregépelek…” na ez a csúcs. 😀

ennyire behálóznak a gépek? a napi használat ennyire befolyásolja az ember gondolkodását, és a mindennapos cselekedeteinket? vagy csak én vagyok szimplán hülye? 😀
kivel történt már hasonló? írjátok le. 🙂